Elindul a vonat

Tegnap elindult velünk a vonat, a Disney Monorail, ami a mesevilágba repít! Mint bizonyára tudjátok egy közösségépítő verseny díja volt az utazásunk (Kateřina Šedá cseh képzőművész ötletének hála és a Ludwig Múzeum jóvoltából), nos annyit megállapíthatunk, hogy az itteni emberek kissé barátságosabbak, mint odahaza, bár nem szeretek általánosítani! Mindenki mosolyog, vidám és közvetlen akármerre nézel, lehet, hogy a sok napsütés miatt? Tomi barátomnak van egy idevágó, kedves norvég (vagy finn?) szabadidős története, ehelyt nem mesélném el a kiskorúak miatt, de otthon akit érdekel, kérdezzen rá, mert tündéri... Tegnap tehát az eredeti Disney parkban jártunk (mert Orlandóban többféle is van, nem maradtok le semmiről, mert becsszó végigjárjuk mindet), amelyet Magic Kingdomnak hívnak. Méltó az elnevezésre! Megannyi kalandban volt részünk: harcoltunk Buzz Lightyear oldalán a gonosz Zurg császár csapatai ellen, részesei voltunk Stitch csodálatos szabadulásának (még a fülünkbe is büffentett a kis hamis...), emeletnyi magasságból zuhantunk alá egy csónak utasaiként, bányászvonatnak álcázott hullámvasúton sikoltoztunk, hajóztunk a veszélyes dzsungel végtelen folyamán krokodilok és elefántok között, jártunk a Robinson család hatalmas fára épített otthonában, megcsodáltuk Csipkerózsika kastélyát, s mindezt fűszerezte a sok mesehős embernagyságú kavalkádja, tűzijáték és parádé!
A nappali hőség után hét óra körül beköszöntő hűvös kergetett ki minket a parkból. Azt gondoltuk, hogy egy februári hétköznapon kevesen lesznek; nos a tegnapi nap után kíváncsi lennék, mennyien lehetnek itt egy nyári hétvégén...