Két nap beszámolójával vagyunk adósak, kezdjük sorjában.
Vasárnapra mi is "szabadnapot" vettünk ki, és délelőtt a szállodánk medencéjében és annak partján múlattuk az időt. Hajszálon múlt, hogy nem a börtönben éjszakáztunk, mert legkisebb csemeténk - az otthoni beidegződések alapján - fürdés után lekapta az úszónadrágját és szaladgálni kezdett a medence körül. Na, lett is nagy balhé! Már a recepción is beárultak bennünket közszeméremsértés vádjával, mire két perccel a gatya levétel után a felháborodott őslakosok gyűrűjéből szabadulva újra el tudtuk rejteni Áron posóját. További szenzáció volt, hogy a szálloda felett egy műkedvelő repülős az égre rajzolt mindenféle feliratokkal szórakoztatta a népet: a Jesus Loves U talán a fotóinkon is látszik.
Délután vásárloni jártunk, este pedig a Downtown Disneyben sétáltunk; ez a rész éttermekkel és különféle boltokkal várja a parkban megfáradt látogatókat. Itt, Floridában még egy Cirque de Soleil show is megnézhető vacsora előtt.
Hétfőn autóba ültünk és Melbourne-be utaztunk, ahol egy munkatársamat látogattuk meg. Márkus Gergő tavaly október óta tanul itt, s sok érdekeset megtudtunk tőle a helyi élet részleteiről. Az egészségügyi rendszerről festett képe alapján úgy gondoljuk, de jó nekünk otthon! Melbourne-ben aztán airboatra szálltunk (propelleres hajó, Rendőrakadémiás üldözés, emlékeztek?) és krokodil lesre indultunk! A kirándulást követően az Atlanti-óceánba mártottuk a lábunkat (Artúr az egész nadrágszárát is egy hullám habjai közé helyezte..., eztán Anya farmerjában folytatta a napot), gokartozni mentünk, majd az eddigi legfinomabb vacsoránkat költöttük el, egy helyi olasz étteremben.
2011. február 28., hétfő
2011. február 27., vasárnap
What a Wonderful World
Fedélzeti napló 2011. febr.26, szombat
Bejegyzi: Keke
Végre, végre! Sikerült Csabitól magamhoz ragadni a naplóírás jogát! (Nem volt könnyű, amilyen kis grafomán!)
Mivel szombat reggel is szép, napsütéses napra ébredtünk (83 F, 28 C), nagyon nehezen lehetett a fiúkat - főleg Csongit- meggyőzni, hogy az Epcot Centerben folytassuk parkbéli kalandozásaink sorát, ahelyett, hogy egész nap a szálloda medencéjében dagonyázzunk!
A szokásos reggelink után (eperjam-es pirítós, corn flakes, goffri) a helybéliek magabiztosságával irányoztuk meg az autópályák szövevényén át a parkot. (végre én vezethettem a Dodge-ot, jee!). Negyedik napi próbálkozásunkra sikerült megtalálnunk a parkok közelében lévő egyetlen ingyenes parkolót, (így megspórolva a mai 14 dolláros díjat), ahonnan keresztülsétálva egy gyönyörű üdülőkomplexumon, annak a taván hajóra szálltunk, amely elandalgott velünk a tó túloldalán lévő Epcot Center hátsóbejáratához.
Máris folytatom, de előbb egy kis háborgás az eddigi tapasztalatimról:
1.) Reggeli:
Minden eszköz műanyag, úgyhogy mire megreggelizünk, hegyekben áll a szemét, a rengeteg műanyag tányér, habfröccsöntött pohár, jam-es doboz, evőeszköz stb. Nem valami öko-tudatos!
2.) Housekeeping:
Minden nap lecserélik az összes törülközőnket a szobából... és az egyetlen egyszer használt szappant, tusfürdőt stb.
Kötelező jelleggel beindítják a légkondit - persze fagyasztóprogramon! Tegnap este olyan hideg szobára értünk haza, hogy csakúgy vacogtunk. Csaba rögvest ki is ragasztott egy "please don't turn on" cetlit a légkondira, amit a spanyolajkú takarítók nem biztos, hogy érteni fognak... Majd este megtudjuk!
A belterek túlhűtése egyébként teljesen általános jelenség: mindenütt nagyon hideg van, kész felüdülés újra kijönni a szabadba! Azon szoktunk mulatni, hogy simán meg lehet mondani egy helyiségben, hogy ki az amerikai és ki külföldi: a helyiek mind pántos trikóban, rövidgatyában és flik-flakban/Reebookban vannak. A többiek pulcsiban. Még a kis csecsemők is bodyban fekszenek a babakocsikban, meztelen lábbal, combbal. Brrr!
Megkérem a fiúkat, hogy írják le élményeiket az Epcot-ról, ami a világ jellegzetességeit bemutató komplexum.
Arti:
Szerintem a Space Misson volt a legjobb, ahogy kilőttek, meg amikor irányítanom kellett (mert én voltam a pilóta) akkor nagyon élveztem, a végén majdnem lezuhantunk (nem az én hibámból). Amikor kijöttünk volt egy pc-s játék amiben meg kellett menteni 5 űrhajóst, aki bentragadt a bolygón. Kértem egy TRON-os* baseball sapkát, amit holnap kapok meg!!!
Nagyon jól érzem itt magam!
Bye-bye!!!
Üdv:
Arti
*TRON: egy harcos film (kérdezzétek a gyerekeket!)
Bejegyzi: Keke
Végre, végre! Sikerült Csabitól magamhoz ragadni a naplóírás jogát! (Nem volt könnyű, amilyen kis grafomán!)
Mivel szombat reggel is szép, napsütéses napra ébredtünk (83 F, 28 C), nagyon nehezen lehetett a fiúkat - főleg Csongit- meggyőzni, hogy az Epcot Centerben folytassuk parkbéli kalandozásaink sorát, ahelyett, hogy egész nap a szálloda medencéjében dagonyázzunk!
A szokásos reggelink után (eperjam-es pirítós, corn flakes, goffri) a helybéliek magabiztosságával irányoztuk meg az autópályák szövevényén át a parkot. (végre én vezethettem a Dodge-ot, jee!). Negyedik napi próbálkozásunkra sikerült megtalálnunk a parkok közelében lévő egyetlen ingyenes parkolót, (így megspórolva a mai 14 dolláros díjat), ahonnan keresztülsétálva egy gyönyörű üdülőkomplexumon, annak a taván hajóra szálltunk, amely elandalgott velünk a tó túloldalán lévő Epcot Center hátsóbejáratához.
Máris folytatom, de előbb egy kis háborgás az eddigi tapasztalatimról:
1.) Reggeli:
Minden eszköz műanyag, úgyhogy mire megreggelizünk, hegyekben áll a szemét, a rengeteg műanyag tányér, habfröccsöntött pohár, jam-es doboz, evőeszköz stb. Nem valami öko-tudatos!
2.) Housekeeping:
Minden nap lecserélik az összes törülközőnket a szobából... és az egyetlen egyszer használt szappant, tusfürdőt stb.
Kötelező jelleggel beindítják a légkondit - persze fagyasztóprogramon! Tegnap este olyan hideg szobára értünk haza, hogy csakúgy vacogtunk. Csaba rögvest ki is ragasztott egy "please don't turn on" cetlit a légkondira, amit a spanyolajkú takarítók nem biztos, hogy érteni fognak... Majd este megtudjuk!
A belterek túlhűtése egyébként teljesen általános jelenség: mindenütt nagyon hideg van, kész felüdülés újra kijönni a szabadba! Azon szoktunk mulatni, hogy simán meg lehet mondani egy helyiségben, hogy ki az amerikai és ki külföldi: a helyiek mind pántos trikóban, rövidgatyában és flik-flakban/Reebookban vannak. A többiek pulcsiban. Még a kis csecsemők is bodyban fekszenek a babakocsikban, meztelen lábbal, combbal. Brrr!
Megkérem a fiúkat, hogy írják le élményeiket az Epcot-ról, ami a világ jellegzetességeit bemutató komplexum.
Arti:
Szerintem a Space Misson volt a legjobb, ahogy kilőttek, meg amikor irányítanom kellett (mert én voltam a pilóta) akkor nagyon élveztem, a végén majdnem lezuhantunk (nem az én hibámból). Amikor kijöttünk volt egy pc-s játék amiben meg kellett menteni 5 űrhajóst, aki bentragadt a bolygón. Kértem egy TRON-os* baseball sapkát, amit holnap kapok meg!!!
Nagyon jól érzem itt magam!
Bye-bye!!!
Üdv:
Arti
*TRON: egy harcos film (kérdezzétek a gyerekeket!)
2011. február 26., szombat
White Room
Every Light In the House
2011. február 25., péntek
The Circle Of Life
Ma az Animal Kingdomban jártunk. Kezdő bloggerként lehet, hogy rossz fotóalbumot töröltem ki, a biztonság kedvéért itt a jelenlegi:
https://picasaweb.google.com/Artcsongaron/8548Km02?authkey=Gv1sRgCKHzvJLl1vepmAE#
Egyelőre 416 fotó, csak erős idegzetűeknek, illetve nagyon ráérők számára ajánlom csupán...
Szóval az Animal Kingdomban jártunk, de előtte elmentünk pénz váltani, ami nem volt túl egyszerű ugyanis a bankok csak azokkal állnak szóba, akik náluk vezetik a számlájukat. Mi pedig nem lévén Bank of America ügyfelek, egy ékszerboltnak álcázott pénzváltónál cseréltük eurónkat dollárrá. Mindez egy tündéri városrészben történt: Orlandó az ezer tavacska városa, nem csoda hát, hogy a délelőtti utunk során is egy tavacska mellett sétáltunk. Jót nevettünk a krokodilokat etetni és megzavarni tilos táblán, aztán mi lepődtünk meg a legjobban a tó partján, a lépcső közelében sütkérező - na jó, nem túl nagy - példány láttán (már csak ezen délelőtti sétánk fotói miatt is érdemes megnézni a fenti linket).
Szóval az Animal Kingdomban jártunk ma (ezért is az Oroszlánkirályt idéző cím), ez a park roppant érdekes volt. Afrikai safarin vettünk részt, szabadon kószáló vadállatokat mustrálgatva, vadvízi túrán lettünk csuromvizesek, dinoszauruszok riogattak bennünket, a Himalája lankáin robogó hullámvasúton rettegtünk, 3D-s bogár élete filmet néztünk pókinvázióval fűszerezve, hogy csak a legfontosabbakat említsem.
Közben lelkesen készülnek a rajzaink is, hiszen megígértük, hogy rajzolunk a szállodáról, a szobánkról: Áron szobát megörökítő alkotását hamar közkinccsé is teszem:
Keke is nagyon szépen halad a környzetünket bemutató alkotásával, de megígértette velem, hogy csak holnap töltöm fel, ha teljesen kész lesz. Pedig, szerintem már fokozhatatlan. Otthon hajnali fél öt van, itt este fél 11, a többiek már alszanak, én is befejezem mára az írást. Köszönjük, hogy nyomon követitek a kalandjainkat, gabajodjunk továbbra is együtt a világhálóba!
https://picasaweb.google.com/Artcsongaron/8548Km02?authkey=Gv1sRgCKHzvJLl1vepmAE#
Egyelőre 416 fotó, csak erős idegzetűeknek, illetve nagyon ráérők számára ajánlom csupán...
Szóval az Animal Kingdomban jártunk, de előtte elmentünk pénz váltani, ami nem volt túl egyszerű ugyanis a bankok csak azokkal állnak szóba, akik náluk vezetik a számlájukat. Mi pedig nem lévén Bank of America ügyfelek, egy ékszerboltnak álcázott pénzváltónál cseréltük eurónkat dollárrá. Mindez egy tündéri városrészben történt: Orlandó az ezer tavacska városa, nem csoda hát, hogy a délelőtti utunk során is egy tavacska mellett sétáltunk. Jót nevettünk a krokodilokat etetni és megzavarni tilos táblán, aztán mi lepődtünk meg a legjobban a tó partján, a lépcső közelében sütkérező - na jó, nem túl nagy - példány láttán (már csak ezen délelőtti sétánk fotói miatt is érdemes megnézni a fenti linket).
Szóval az Animal Kingdomban jártunk ma (ezért is az Oroszlánkirályt idéző cím), ez a park roppant érdekes volt. Afrikai safarin vettünk részt, szabadon kószáló vadállatokat mustrálgatva, vadvízi túrán lettünk csuromvizesek, dinoszauruszok riogattak bennünket, a Himalája lankáin robogó hullámvasúton rettegtünk, 3D-s bogár élete filmet néztünk pókinvázióval fűszerezve, hogy csak a legfontosabbakat említsem.
Közben lelkesen készülnek a rajzaink is, hiszen megígértük, hogy rajzolunk a szállodáról, a szobánkról: Áron szobát megörökítő alkotását hamar közkinccsé is teszem:
You've Got A Friend In Me
Találtunk egy dalcímet, amit talán Iván papa nem ismer: de ebben nincs semmi csoda, mert ez a dal a Toy Story filmek főcímdala, s talán ez még neki is újdonság lesz. Itt meghallgathatjátok, mi nagyon szeretjük:
http://www.youtube.com/watch?v=XHFy3YWpRx8.
Tegnap a Disney's Hollywood Studio-ban jártunk, ahol az új Toy Story ride állt a középpontban. Talán a képeken már láttátok, minden attrakció előtt egy tábla hirdeti mennyi a várakozási idő: nos, az új Toy Story 4D-s játékra csak nem akart 110 perc alá csökkeni... 110 perc sorban állás. Szegény Áront naphosszat nyugtattuk, hogy estére lecsökken és majd akkor megnézzük, de este 7-kor is 110 perc volt kiírva, mit volt mit tenni: beálltunk a sorba. Szerencsére 50 perc alatt lement a sor és kedvünkre lövöldözhettünk 4D-s szemüvegben. Nagyon élvezték a fiúk!
Mi történt még? Nos, jártunk az Indiana Jones előadáson, ahol valódi színészekkel és hatalmas színpadon idézték fel a film leghíresebb jeleneteit, Áronnal megnéztük a Szépség és a szörnyeteg musicalt, amíg Artúr, Csongi, Keke a Tower of Terror leszakadó liftjében zuhant alá, bekukkantottunk a színfalak mögé egy stúdió túra keretében, ahol még imitált földrengésben is volt részünk, és végigizgultunk egy autós-üldözéses kaszkadőr showt. Sajnos, a Jedi Akadémiára nem jutottak be a fiúk (marad az Agykontroll...), de azért egy-egy Darth Vaderes fotó sikeredett. További pech, hogy pont előttünk romlott el az Aerosmith hullámvasút, de sebaj, majd pótoljuk:)
Este a kedvenc Tony Roma's éttermemben jártunk, sajnos a fiúk nem élvezték nagyon, mert olyan fáradtak voltak szegények, hogy az asztalnál ülve elaludtak.
Köszönjük a hozzászólásaitokat, szeretjük olvasni, kérünk Benneteket maradjatok továbbra is aktívak! Puszilunk Benneteket, hamarosan újra jelentkezünk!
http://www.youtube.com/watch?v=XHFy3YWpRx8.
Tegnap a Disney's Hollywood Studio-ban jártunk, ahol az új Toy Story ride állt a középpontban. Talán a képeken már láttátok, minden attrakció előtt egy tábla hirdeti mennyi a várakozási idő: nos, az új Toy Story 4D-s játékra csak nem akart 110 perc alá csökkeni... 110 perc sorban állás. Szegény Áront naphosszat nyugtattuk, hogy estére lecsökken és majd akkor megnézzük, de este 7-kor is 110 perc volt kiírva, mit volt mit tenni: beálltunk a sorba. Szerencsére 50 perc alatt lement a sor és kedvünkre lövöldözhettünk 4D-s szemüvegben. Nagyon élvezték a fiúk!
Mi történt még? Nos, jártunk az Indiana Jones előadáson, ahol valódi színészekkel és hatalmas színpadon idézték fel a film leghíresebb jeleneteit, Áronnal megnéztük a Szépség és a szörnyeteg musicalt, amíg Artúr, Csongi, Keke a Tower of Terror leszakadó liftjében zuhant alá, bekukkantottunk a színfalak mögé egy stúdió túra keretében, ahol még imitált földrengésben is volt részünk, és végigizgultunk egy autós-üldözéses kaszkadőr showt. Sajnos, a Jedi Akadémiára nem jutottak be a fiúk (marad az Agykontroll...), de azért egy-egy Darth Vaderes fotó sikeredett. További pech, hogy pont előttünk romlott el az Aerosmith hullámvasút, de sebaj, majd pótoljuk:)
Este a kedvenc Tony Roma's éttermemben jártunk, sajnos a fiúk nem élvezték nagyon, mert olyan fáradtak voltak szegények, hogy az asztalnál ülve elaludtak.
Köszönjük a hozzászólásaitokat, szeretjük olvasni, kérünk Benneteket maradjatok továbbra is aktívak! Puszilunk Benneteket, hamarosan újra jelentkezünk!
2011. február 24., csütörtök
Elindul a vonat
Tegnap elindult velünk a vonat, a Disney Monorail, ami a mesevilágba repít! Mint bizonyára tudjátok egy közösségépítő verseny díja volt az utazásunk (Kateřina Šedá cseh képzőművész ötletének hála és a Ludwig Múzeum jóvoltából), nos annyit megállapíthatunk, hogy az itteni emberek kissé barátságosabbak, mint odahaza, bár nem szeretek általánosítani! Mindenki mosolyog, vidám és közvetlen akármerre nézel, lehet, hogy a sok napsütés miatt? Tomi barátomnak van egy idevágó, kedves norvég (vagy finn?) szabadidős története, ehelyt nem mesélném el a kiskorúak miatt, de otthon akit érdekel, kérdezzen rá, mert tündéri... Tegnap tehát az eredeti Disney parkban jártunk (mert Orlandóban többféle is van, nem maradtok le semmiről, mert becsszó végigjárjuk mindet), amelyet Magic Kingdomnak hívnak. Méltó az elnevezésre! Megannyi kalandban volt részünk: harcoltunk Buzz Lightyear oldalán a gonosz Zurg császár csapatai ellen, részesei voltunk Stitch csodálatos szabadulásának (még a fülünkbe is büffentett a kis hamis...), emeletnyi magasságból zuhantunk alá egy csónak utasaiként, bányászvonatnak álcázott hullámvasúton sikoltoztunk, hajóztunk a veszélyes dzsungel végtelen folyamán krokodilok és elefántok között, jártunk a Robinson család hatalmas fára épített otthonában, megcsodáltuk Csipkerózsika kastélyát, s mindezt fűszerezte a sok mesehős embernagyságú kavalkádja, tűzijáték és parádé!
A nappali hőség után hét óra körül beköszöntő hűvös kergetett ki minket a parkból. Azt gondoltuk, hogy egy februári hétköznapon kevesen lesznek; nos a tegnapi nap után kíváncsi lennék, mennyien lehetnek itt egy nyári hétvégén...
A nappali hőség után hét óra körül beköszöntő hűvös kergetett ki minket a parkból. Azt gondoltuk, hogy egy februári hétköznapon kevesen lesznek; nos a tegnapi nap után kíváncsi lennék, mennyien lehetnek itt egy nyári hétvégén...
2011. február 23., szerda
Daydream
What a day for a daydream! Mint láthatjátok, igyekszünk minden bejegyzésnek valamilyen népszerű sláger címét adni, ezzel is utalva a családfő zenei elkötelezettségére :)
Hosszú és kimerítő utazás után értük el Orlandót. Szegény fiúk teljesen kikészültek a végére, s amikor itteni idő szerint este fél tizenegykor (otthon hajnali fél öt) beültünk a helyi Thanks God It's Friday étterembe már nem tudtak olyan hamburgert kihozni ami ízlett volna nekik. Dőltek, borultak, szenvedtek.
Ma azonban felvirradt a Nagy Nap, irány a Disneyland! A reggelizőből jelentkezünk, ahol a magyar gyomor számára rettenetes amerikai reggeli örömeit ízleljük: juharszirupos, Mickey egér formájú waffel, furcsa ízű "rántotta", müzli, mindenféle édes sütik. Keke épp mondja, hogy ne felejtsem el megírni, hogy odakint csodaszép idő van, bent azonban vacogunk, az amerikaiak ugyanis ha kell, ha nem maximumon járatják a légkondit. Környezetvédelemből elégtelen.
Elefelejtettem mondani (de ennyi élmény közepette nem csoda), hogy hiper-szuper Dodge járgányunk van! Ja, és a fényképeket is feltöltjük folyamatosan, ezen a linken meg tudjátok nézni őket:
https://picasaweb.google.com/Artcsongaron/8548Km02?authkey=Gv1sRgCKHzvJLl1vepmAE#
(Peti, ha ránézel a képekre, láthatod, hogy a repülőn is BVB meccset néztünk!)
Hamarosan újra jelentkezünk!
Hosszú és kimerítő utazás után értük el Orlandót. Szegény fiúk teljesen kikészültek a végére, s amikor itteni idő szerint este fél tizenegykor (otthon hajnali fél öt) beültünk a helyi Thanks God It's Friday étterembe már nem tudtak olyan hamburgert kihozni ami ízlett volna nekik. Dőltek, borultak, szenvedtek.
Ma azonban felvirradt a Nagy Nap, irány a Disneyland! A reggelizőből jelentkezünk, ahol a magyar gyomor számára rettenetes amerikai reggeli örömeit ízleljük: juharszirupos, Mickey egér formájú waffel, furcsa ízű "rántotta", müzli, mindenféle édes sütik. Keke épp mondja, hogy ne felejtsem el megírni, hogy odakint csodaszép idő van, bent azonban vacogunk, az amerikaiak ugyanis ha kell, ha nem maximumon járatják a légkondit. Környezetvédelemből elégtelen.
Elefelejtettem mondani (de ennyi élmény közepette nem csoda), hogy hiper-szuper Dodge járgányunk van! Ja, és a fényképeket is feltöltjük folyamatosan, ezen a linken meg tudjátok nézni őket:
https://picasaweb.google.com/Artcsongaron/8548Km02?authkey=Gv1sRgCKHzvJLl1vepmAE#
(Peti, ha ránézel a képekre, láthatod, hogy a repülőn is BVB meccset néztünk!)
Hamarosan újra jelentkezünk!
2011. február 21., hétfő
Holnap hajnalig
Megannyi teendő sokasodik még előttünk holnap hajnalig. Kinyomtatni a gyerekek ESTA-ját (beutazási engedély), összekészíteni a gyerekek tanulnivalóit (hátha a tanárok is olvassák a blogunkat :)), a céges e-maileket még gyorsan átfutni, fényképezőgép aksi feltöltés, elkezdeni a blogot, útlevél, előkeresni az elrejtett repülőjegyeket, stb.
8458 km a blogunk címe, ennyire van ugyanis Törökbálinttól Orlando, csodálatos nyereményünk célpontja. Mágikus utunk hátteréről a http://www.tukorhegy.com/ oldal rejt bővebb tudnivalókat, röviden összefoglalva Kateřina Šedá cseh képzőművész ötletének hála és a Ludwig Múzeum jóvoltából egy tükörhegyi közösségi nap győzteseként vághat neki maroknyinak nem nevezhető családunk a hosszú útnak.
Reméljük, örömmel veszitek, ha nap nap után (így kell írni, megnéztem a Helyesírási Szótárban) beszámolunk dióhéjban arról, hogy mi történik velünk a másik oldalon!
8458 km a blogunk címe, ennyire van ugyanis Törökbálinttól Orlando, csodálatos nyereményünk célpontja. Mágikus utunk hátteréről a http://www.tukorhegy.com/ oldal rejt bővebb tudnivalókat, röviden összefoglalva Kateřina Šedá cseh képzőművész ötletének hála és a Ludwig Múzeum jóvoltából egy tükörhegyi közösségi nap győzteseként vághat neki maroknyinak nem nevezhető családunk a hosszú útnak.
Reméljük, örömmel veszitek, ha nap nap után (így kell írni, megnéztem a Helyesírási Szótárban) beszámolunk dióhéjban arról, hogy mi történik velünk a másik oldalon!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)