2011. március 9., szerda

The Green, Green Grass of Home

Apukámtól kiváló befejező dalcímet csentem. Az első bejegyzés is az itthoni számítógépen készült, hát az utolsó is ezen íródik (a többit a netbookon készítettük, amely a kommunikációs központunk volt az utazás során).
Amerre nézek bőrönd. A fiúk éppen alszanak, noha délután fél négy van, de ez az egész éjszakás utazás igen megviselte őket. Mi lesz holnap reggel, előre félek.
Tovább csinosítgatjuk majd még a blogunkat, csiszolunk rajta, már csak a saját kedvünkért is. Felejthetetlen két hét volt, ismét köszönjük az ötletet és a megvalósítást Kateřina Šedá-nak, Szipőcs Krisztinának és a Ludwig Múzeumnak! S köszönjük persze Nektek, akik követtetek bennünket a nagy úton, írtatok nekünk, s osztoztatok velünk ebben az élmény-zuhatagban!
U.i.: S aki még bírja idegekkel a képek nézegetését, hát íme, feltöltöttük az utazás utolsó napjait dokumentáló újabb 546 képkockát!
https://picasaweb.google.com/Artcsongaron/KeyWest?authkey=Gv1sRgCN6DzObliPLBaw#

1 megjegyzés:

  1. ...Take Me Home Country Roads....

    és végre,újra itthon TI,ez jó mulataság volt,mondhatjátok
    és
    türelemmel várjuk a "Nagy Meséléseket" !!

    ..My Wish Came True...>>újra itthon vagytok!!

    VálaszTörlés