Március 5-én nyit a Ludwig Múzeumban a "Valami változás - Új szerzemények 2009-2011" című kiállítás, amely május 15-ig lesz látható
(http://www.ludwigmuseum.hu/site.php?inc=kiallitas&kiallitasId=766&menuId=44).
Ez azért is érdekes, mert itt lesz megtekinthető a cseh Kateřina Šedá ötletének bemutatója: a művésznő a törökbálinti Tükörhegy lakosait vonta be egy „szocio-társasjátékába”, amellyel az alvóvárosok újfajta életmódját, vizuális-építészeti környezetét vizsgálta. Ennek a játéknak győzteseként jutottunk el Floridába, a Ludwig Múzeum jóvoltából. Megígértük, hogy rajzban örökítjük meg azokat a szálláshelyeket, amelyekben éjszakázunk. Jómagam (Csaba) már igen régen rajzoltam, miközben éjjel-nappal arról papolok, milyen fontos része az oktatási rendszernek a zene, amely a kreativitás megőrzésében kulcsszerepet játszik. Belegondolva a rajzolás hasonlóan fontos dolog; valóban rég rajzoltam, de nagyon élveztem újra saját vonalakkal megörökíteni egy képet. Hajlamosak vagyunk azt mondani, ááá, nekem nincs tehetségem a rajzoláshoz (ezt mondjuk a zenélésre is...). Pedig higgyétek el, mindenkinek van tehetsége, rajzra, zenére egyaránt. Főleg gyermekkorban, aztán szép lassan kiöljük magunkból. Kedvenc történetem az az óvodás kislány, aki elmélyülten rajzol, amikor megkérdezi az óvónéni: mit rajzolsz? Istent! - feleli a kislány. - Hiszen Istent még senki sem látta! - hangzik a megdöbbent válasz. - Majd mindjárt megnézhetik! - feleli magabiztosan a rajzoló. Gondoljunk csak bele mi felnőttek, hányuknak szántana gyorsan a papíron a ceruzája, ha Istent kellene lerajzolnunk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése